A TÖRZSHELY A GÜSSINGI VÁR

A güssingi vár egy régen kialudt vulkáni kúpon áll. A síkságból meredeken kiemelkedő sziklafalai és a kráter körül elhelyezkedő fennsík, valamint a fekvés maga az osztrák–magyar határvidéken ideális körülményeket teremtettek egy védekezésre alkalmas vár létesítéséhez.

 

Már 1157-ben oklevelekben említették Güssinget.

Három mozgalmas évszázad után végül 1524. június 30.-án vált Güssing (Németújvár) a Batthyányak tulajdonává, amelyet – majdnem egy fél évszázaddal később – a mai napig a güssingi várral kapcsolnak össze, és „Németújvár“-t a nevükben hordozzák (Batthyány von Németújvár – Németújvári Batthyány).

 

A következőkben a güssingi vár történetének rövid bemutatása olvasható a Batthyányak érkezéséig, majd ezt követi a várban történt események kronológiai összefoglalása a jelenlegi várurak, a Batthyány család idejében.

 

1140 és 1150 körül jöttek a Wolfer és a Hederich testvérek Magyarországra. II. Géza magyar király hívta 1157-ben a – valószínűleg a Duna menti Hainburgból származó – Grafen Wolfert Güssingbe, és neki ajándékozta a „Kyscen“ hegyet és környékét.

Az első fából készült várat és egy kolostort valószínűleg Graf Wolfer építette.

Ugyanakkor azt is feltételezhető, hogy a vár és a kolostor első építtetői bencések lehettek.

Már akkoriban feltűnt az oklevelekben a Havas Boldogasszony Zarándoktemplom neve. Ez a mai várkápolna.

 

III. Béla király elvette a tulajdonosoktól a várat annak stratégiai fekvése miatt, és felépített egy erős várat kőből és téglából. A güssingi várat azóta hívták „Novum Castrum“-nak (jelentése: új vár, innen származik a Németújvár név is); ezt a nevet 1198-ban említették először oklevelekben. Güssing azon kevés magyar várak közé tartozik, amelyeket a tatárok 1241–1242-ben nem tudtak elfoglalni.

 

A vár 1245-ig Gróf Csák Dömötör tulajdonába tartozott. Ezután került vissza IV. Béla királyhoz. Ő bízta rá egy rövid időre a Johannita rendre (1246), és később kincstárnokára, Mauricius-ra (1263), aki aztán a várat tovább építette.

 

1272-ben II. Henrik-et említik az oklevelekben Güssing uraként, aki a güssingi grófok nemzetségéből származik, és az első várúr, Wolfer utódja. 1273-ban a cseh Ottó király támadásaival szállt szembe a vár. A güssingi grófok, de különösen „Rettenetes Iván” több alkalommal bonyolódtak háborúkba a királyi házakkal, vad rabló hadjáratokba kezdtek, és zavargásokat szítottak. Erre az időre esett a „güssingi viszály” is, amely után végül 1289–90-ben Albert herceg – IV. László beleegyezésével – megfosztotta a güssingieket hatalmuktól.

 

Zsigmond király idejében, 1391-ben a vár a sárói és lévai Chec nemzetséghez került. A leszármazottak azonban olyan mértékben eladósodtak, hogy összes javaikat el kellett zálogosítaniuk, és 1455-ben csak nehezen tudták Andreas Baumkirchertől megvédeni Güssinget.

 

Ez csak Újlaki Miklós segítségével volt lehetséges, aki 1458-ban megszerezte a vár tulajdonjogát és a güssingi uradalmat. Akkoriban a güssingi uradalom 25 helységet foglalt magába.

 

1459-ben Güssing várában azok a mágnások, akik Corvin Mátyás megválasztásával nem voltak megelégedve, III. Frigyes császárt választották Magyarország királyává. Ez azonban sikertelen maradt, és végül Újlaki mégis behódolt Mátyás királynak.

 

Fia, Újlaki Lőrinc Mátyás király hű alattvalójaként határozottan és nyíltan lépett fel a következő cseh királlyal, II. Wladislavval szemben. Ezzel magára haragította a királyt. 1495-ben a király hadserege súlyos károkat okozott a várban. Ez vitte rá végül Újlakit, hogy kibéküljön a királlyal. Lajos király 1520-ban Belgrád kapitányává nevezte ki. Négy évvel később gyermektelenül halt meg.

 

1524. június 30-án Batthyány Ferenc (1497–1566) fiatalkori barátjától, II. Lajos királytól megkapta Güssing várát a körülbelül 60 helységet magában foglaló uradalommal együtt – fizetségként Jaicza várának törökök elleni hősies védelmezéséért. Güssing a Batthyányak fő rezidenciája lett.

 

Amikor 1532-ben a törökök Bécs ellen indultak, Güssinget is feldúlták. Hogy I. Ferenc a teljes megsemmisítést elkerülje, és a várat megkímélje, egyezséget kellett kötnie a törökökkel, ez a vár és a lakosság javát is szolgálta.

 

Ezután a várat 75.000 guldenért újjáépítették, és III. Baltazár idején tovább bővítették; 1540 és 1580 között emelték a körtornyot (Scheibelturm), a vár körüli téglából készült erődítményt kibővítették, és egy bástyát építettek.

 

1605-ben, II. Ferenc idején a Bocskaival szövetkezett törökök („Bocskai-felkelés”) is betörtek Güssingbe, és feldúlták a vidéket, a vár azonban ellenállt.

 

I. Ádám végül 1638-ban Güssingbe hívta a ferenceseket, és megalapította a kolostort a családi kriptával. Ők azóta elválaszthatatlanul összefonódtak a várral. Ő tette Güssinget oktatóhellyé is, egész Európából érkezett fiatal arisztokraták számára.

 

1693-ban, II. Kristóf idején a vár ismét menedékhelyként szolgált a lakosság számára a közeledő törökök elől, akik Bécs török ostroma után menekülni kényszerültek. Kristóf és fia, II. Ádám üldözte el őket. 1700 körül a vár a császári csapatok arzenáljaként szolgált.

 

Az idők aztán változtak, és a haditechnika fejlődése miatt a vár lassan elveszítette stratégiai jelentőségét. Így 1777-ben valamennyi ágyút eltávolították. A magas fenntartási költségek és a Mária Terézia császárnő által eközben bevezetett fejadó miatt megkezdték a védelmi létesítmények részleges eltávolítását.

 

A kristófi (régebbi, hercegi) és a páli (fiatalabb, grófi) leszármazási ágak I. Ádám 1659-ben bekövetkezett halála utáni szétválása óta, de legkésőbb azóta, hogy Batthyány-Strattmann Lajos herceg a körmendi kastélyt tette székhelyévé, Güssing elvesztette a Batthyányak hatalmi centrumaként betöltött jelentőségét.

 

A vár és a hozzá tartozó kolostor és családi kripta történelmi jelentőségnek tudatában Fülöp herceg 1870-ben egy alapítványt hozott létre a güssingi vár fenntartására.

 

Mivel az alapítvány az első világháború utáni inflációs években tőkéjének nagy részét elveszítette, megoldást kellett találni, hogyan lehetne a vár és a kolostor fenntartását a jövőben is biztosítani. Ezen okból ajánlották az 1980-as években Burgenland Tartománynak, illetve a közszférának a Batthyány Fülöp herceg-féle alapítvány együttes kezelését.

 

A várat a továbbiakban a Néhai Batthyány-Strattmann Fülöp herceg Alapítványa vezeti. A kurátora a mindenkori családfő – jelenleg Batthyány-Strattmann László Paszkál.

 

2008-ban a herceg a kurátori funkciót legidősebb fiának, Gróf Batthyány László Ödönnek adta át.