I. BOLDIZSÁR († 1520)

Batthyány Albert unokája, főudvarmester. Korvin Mátyás királytól 1481-ben kap címerlevelet. 1483-ban a kőszegi vár kapitánya, 1489-ben Vas vármegye ispánja, majd 1493-ban Horvátország és Jajca bánja.

II. BOLDIZSÁR (1493–1542)

Bosnyák bán, főudvarmester, majd I. Rudolf alatt elődeihez hasonlóan Kőszeg várának kapitánya. 1526-ban fiatalabb testvére, Ferenc oldalán harcol a mohácsi csatában. Utódai továbbviszik I. Ferenc örökségét, aki utódok nélkül hal meg.

I. FERENC (1497–1566)

Már kora gyermekkorában találkozik a bécsi udvarban a későbbi királlyal, II. Rudolffal. Tőle később magas tisztségeket kap, így például horvát és szlavón bán, királyi főpohárnok és kamarás.

 

1524. június 30-án II. Lajos neki ajándékozza a németújvári várat és az uradalmat. Ez idő óta része a Batthyány családnévnek a „de Németújvár” elnevezés.

 

Azért, hogy horvátjait megvédje a fenyegető török veszélytől, I. Ferenc bán 1538-ban áttelepíti őket németújvári uradalmába.

 

A mohácsi csatában I. Ferenc a magyar hadsereg jobb szárnyának, 3000 lovasnak és mintegy 1000 gyalogosnak a parancsnoka.

 

1527-ben I. Ferdinánd császártól megkapja Szalónakot és Rohoncot.

 

Az ő idejére tehető a reformáció térhódítása a családban. Második felesége, Katharina Svetkovics a reformáció követője volt s a történelembe mint a szegényeket különösen segítő és nagylelkű asszony kerül be.

 

Halála előtt három évvel még egy kitüntető feladatot kap: II. Maximilián koronázásakor ő viszi a koronát.

 

III. Boldizsár (1538–1590)

Nagybátyja, I. Ferenc teljes vagyonát örökli meg, mivel édesapja, I. Kristóf († 1570) fiatalon meghal.

 

Boldizsár művelt ember, kiváló hadúr és magyar patrióta. 1569-ben felveszi a protestáns vallást, s Németújvár a nyugat-magyar reformáció fellegvára lesz. Kálvin támogatója és követője. Minden egyes birtokán (Vasváron, Székesfehérvárt, Tolnában, Somogyban, Veszprémben, valamint rohonci, szalónaki birtokain és az Őrség 18 településén) elfogadtatja a reformáció tanait.

 

1566-ban feleségül veszi egykori játszópajtását, a 16 éves Zrínyi Dorottyát, a szigetvári hős, Zrínyi Miklós lányát, akinek a családja már jóval korábban áttért a protestáns hitre. Nagybátyjához, I. Ferenchez hasonlóan ifjú éveit a bécsi udvarban tölti, de Párizsban és Padovában is tanul. Nem csak katolikus szerzők kéziratait és könyveit gyűjti, Németújvárott többezer könyvet számláló könyvtárat alapít, mivel sok minden érdekli. Ez a későbbi kolostori könyvtár értékes magját képezi. Érdekli a botanika és sok egyéb mellett a zene is. Török foglyok alkotta saját zenekart tart, ő maga szívesen játszik lanton. De Németújvárra hívja az ismert holland botanikust, Carolus Clusis mestert is, miután II. Rudolf elbocsátotta őt protestáns volta miatt. Clusius Németújvárott a török foglyok által behozott és addig ismeretlen növényeket vizsgál, mint pl. a tulipánt és a gesztenyét. III. Boldizsár a ljubljanai születésű vándornyomdászt, Johannes Manilust is itt telepíti le. Manilus 10 évig dolgozik a Boldizsár által létrehozott nyomdában. Így például Clusius kiadhatta az első osztrák botanikai könyvet „Stirpium nomenclator Pannonicus” címmel.

 

Gyenge egészsége ellenére részt vesz a török elleni harcban. I Ferdinánd tábornokká nevezi ki, de sikerei elismeréseként (1578-ban és 1587-ben 3000 lovassal megvédte Kanizsa várát, valamint legyőzte a sárvári pasát) főasztalnok-mesteri és magisztrátusi címet kap. II. Maximilián és II. Rudolf koronázásakor pohárnok és a nádor helyettese. III. Boldizsár 1590. február 1-jén hal meg, három gyermeket hagyva hátra: Dorottyát, Katarinát és Ferencet.